„Aki nem becsüli a múltját, az a jövőjét nem érdemli”

Új sorozatunkban olyan Kárpát-medencei szakembereket mutatunk be, akik fontos munkát végeznek a Teleki Alapítvánnyal együttműködésben. Első portréalanyunk Stark István, kárpátaljai építész, megannyi határon túli műemlék-felújítás kivitelezője.

Stark István Visken született 1955. február 12-én. Ma is szülővárosában él feleségével. Egy fia és egy lánya van, továbbá öt unokája. Idén pedig, ha minden igaz, már dédnagypapa is lesz. Fiatal dédpapa, aki nagyon is aktívan dolgozik. Szerte a Kárpát-medencében: István nemcsak Kárpátalján dolgozik felújításokon, hanem Felvidéken, Erdélyben is. Jelenleg épp Borsiban, a Rákóczi-kastélyban, amely a Teleki László Alapítvány és a Rómer Flóris Terv kiemelt projektje.

„Lembergben végeztem az építészkaron 1983-ban – meséli, amikor tanulmányairól kérdezzük. – Az egyetem után a viski tsz-ben dolgoztam, ott kettőnkre volt százhúsz ember, asztalostól festő-mázolón át hegesztőig; mindenki, aki bármiféle építkezéshez kellett.”

István 1999-ben találkozott Diószegi Lászlóval, a Teleki László Alapítvány igazgatójával. Azóta együttműködnek. Jóformán napi kapcsolatban állnak: a kárpátaljai mester sok jelentős műemlék restaurálásában vett részt.

„Amikor megismerkedtünk, mondtam Káldi Gyulának, a Teleki Alapítvány építész munkatársának, hogy ne haragudj, lehet, hogy százszor is fogok kérdezni, mielőtt bármit csinálok – meséli Stark István a műemlékes munkákkal való ismerkedéséről. – Annak idején a Szovjetunióban ilyet, hogy műemléki felújítás, nem tanítottak, azt sem tudtam, mi fán terem, ezért nagyon hálás vagyok Gyulának és a többieknek, hogy nagy türelemmel kivárták, amíg valamennyire beletanulok. Mára belejöttünk, de változatlanul minden épület nagy és egyedi kihívás. Az elején mindig megbeszéljük, mit, hogyan csináljunk, és folyamatos kapcsolatban állunk végig a kivitelezés során. A műemlék olyan, hogy folyton adódhatnak megoldandó problémák, feladatok. Ettől nehéz, de ettől is érdekes ez a munka.”

Stark István és Káldi Gyula munka közben

István többé-kevésbé állandó csapattal dolgozik, de, mint mondja, nagyon nehéz megtartani az embereket, hiszen sokan csábulnak el jobban fizető állásokba Nyugat-Európába. Munka persze itt is akad bőven. Amikor arról kérdezzük, melyik volt mostanában a kedvenc felújítása, a tiszabökényi görögkatolikus fatemplomot említi.

„Ez óriási kihívás volt mindenkinek, nemcsak nekünk, de a Teleki munkatársainak, Káldi Gyulának is. A tiszabökényi nagyon értékes templom, viszont itt olyan feladatokkal szembesültünk, amelyekre a korábbi tapasztalataink alapján sokszor nem tudtuk a megoldást.”

Amikor felvetjük, mit gondol a kárpátaljai magyarság helyzetéről, Stark István így válaszol: „Nem olyan forrón eszik a kását. A politika igyekszik felfújni a nagy magyarellenességet, én Visken és a környéken nem érzek ilyesmit. Igaz, a városunkban hovatovább ukrán a többség, de jól kijövünk, nekem ugyanúgy vannak ukrán haverjaim, mint magyarok.”

Ami a felújításokat illeti, arról érdeklődünk, mit gondol ezekről. Látja-e értelmét annak, hogy sokszor olyan épületek újulnak-szépülnek meg, amelyeket már csak maroknyi magyar közösség használ. „Bízni kell abban, hogy ha Európában valamelyest kiegyenlítődik az életszínvonal, akkor sok magyar dönt úgy, hogy visszatér Erdélybe, Felvidékre, hozzánk. És akkor ott van készen a templom. Ez az egyik. A másik pedig? Azt mondják, aki nem becsüli a múltját, az a jövőjét nem érdemli. Így gondolom én is.”

Stark-projektek
Néhány helyszín, ahol Stark István az elmúlt húsz évben dolgozott.
Kárpátalján: Csetfalva, Huszt, Bene, Mezővár, Mezőgecse, Tiszabökény
Felvidéken: Hubó, Hontvarsány, Felsővály, Bodrogszentes
Erdélyben: Sítér, Farnas, Szentdemeter

A Rómer Flóris Terv keretében megújított műemlékek folyamatosan bővülő listáját itt találja:

http://www.romerterv.hu/muemlekeink/