Beszélgetés Jánó Mihály művészettörténésszel, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum volt főmuzeológusával

Ön egyebek közt az erdélyi, székelyföldi középkori falképállományt kutatja. Ha el kellene helyeznünk ezt az örökségünket a művészettörténeti világtérképen, hol foglal helyet? Milyen jelentőségű, milyen volumenű az erdélyi középkori falképkincs?

Az erdélyi középkori falképfestészet a középkori Magyar Királyság művészetének figyelemre méltó részét képviseli. A 19. század második felétől kezdődő és napjainkig tartó műemléki és művészettörténeti kutatás eredményeként jelentős számban kerültek újra napvilágra a reformáció során bemeszelt vagy bevakolt középkori falfestmények, amelyek az európai keresztény egyházművészet ikonográfiai témáit, különböző szentek életét, illetve mártírtörténetét ábrázolják. Erdélyben, az 1960-1970-es években zajló művészettörténeti kutatásokat, és esetenkénti restaurálásokat követően, az 1990-es években indult újra a műemlékvédelmi, falkép-restaurátori munka. Ennek következtében mára már olyan jelentős számú falfestészeti emlék vált ismeretessé, hogy megfontolandóvá vált alaposan újraírni e térség középkori festészettörténetét. Ebben a témakörben természetesen a román ortodox és a szász evangélikus templomok falképfestészeti értékeivel és azok művészettörténeti kutatásainak eredményével is számolni kell.

Erdélyben Szent László kiemelt jelentőségű. Miért? Hogyan jelenik ez meg a falképekben? Rajta kívül kik, milyen jelenetek a leggyakrabban előforduló ábrázolások?

Szent László király tisztelete és tiszteletének a középkori, valamint az újkori falfestészetben való kifejezése az egész történelmi Magyarország területén megtörtént az egyházi és a világi épületekben. E ténynek megfelelően a mai Magyarország, Románia, Szlovákia, Horvátország, Szlovénia és Ausztria számtalan templomában ismerünk olyan kisebb vagy nagyobb felületen megmaradt falképet, amely a hitvalló lovagkirály híres kerlési históriáját vagy a tiszteletreméltó, tekintélyes alakját, az uralkodói kellékekkel együtt ábrázolják Szent István és Szent Imre mellett. Mint már említettem, az általam is kutatott középkori műemlék templomokban mindazokat az ó- és újtestamentumi témákat, vagy különböző szentek élettörténetét ábrázolták, amelyeket egész Európa keresztény művészetében végigkövethetünk. Ebben az összképben – nem csak számunkra –, a Szent László-legenda falképciklusa egyedülálló történelmi és ikonográfiai értéket jelent.

Nemrég jelent meg a székelyderzsi unitárius templomról szóló könyve. Van-e kedvence az eddig kutatott templomok, falképek közül?

A székelyderzsi unitárius templomról szóló kis könyv, amely a Communitas Alapítvány támogatásával, a kolozsvári Verbum kiadónál jelent meg 2019-ben, egy szélesebb érdeklődő közönségnek szánt, népszerűsítő művelődés- és művészettörténeti kalauz. Hasonló igénnyel és felfogásban készült az elmúlt években még a gelencei Szent Imre műemlék templomról (2013), a kézdiszentléleki Szent István kápolnáról (2015) és kilyéni unitárius templomról (2018) szóló kiadvány a kézdivásárhelyi Hegedűs Ferenc, illetve a sepsiszentgyörgyi önkormányzat támogatásával. Ezek mind olyan középkori falfestményekkel díszített egyházi épületek, amelyek különös figyelmet érdemelnek. Legközelebb a bögözi református templomról szeretnénk a Verbum kiadónál hasonló könyvet megjelentetni.

Milyen állapotban van ma Romániában, azon belül a magyar nyelvű közösségben a műemlékvédelem? Maga a gyakorlati munka, illetve a műemlékek megbecsültsége? Hogyan viszonyul épített örökségéhez a magyar közösség?

Romániában az 1990-es évektől kezdve teljesen megváltoztak a műemlékvédelem szakmai és anyagi körülményei. A mi esetünkben kiemelhető, hogy az eredeti, magyar tulajdonosoknak visszaszolgáltatott egyházi és világi műemlék épületeken végzett helyreállítási munkálatokat ma már nemcsak a román állam, hanem a magyar kormányzat is tudja jelentős mértékben támogatni, jórészt a Teleki László Alapítvány közvetítésével. A szakmailag többnyire elfogadható színvonalon helyreállított műemlék épületek a tartalmuk és látványuk révén – remélhetően – az itt élők méltó történelmi önbecsülését és az esztétikai értékek iráni fokozottabb figyelmét válthatják ki. Ebben nagy szerep hárul a műemlékvédelem terén munkálkodó, jól képzett és hivatástudó szakemberekre, akikre, mint mindenütt, nálunk is egyre nagyobb szükség van.