Október elején Dél-Erdélyben jártunk, hogy megkezdjük egy „templomút” előkészítését: a majdani honlapon és telefonos applikáción nagyrészt a Teleki László Alapítvány lebonyolításában felújított kincseket mutatunk majd be, hogy a magyar épített örökség iránt érdeklődő utazók felkereshessék őket. Praktikus információkat nyújtunk, szállás- és étkezési lehetőségekkel, a templomokba való bejutás érdekében kereshető emberek elérhetőségeivel, abban bízva, hogy minél több anyaországi és határon túli magyar turista látogatja meg ezeket a rejtett csodákat.

Mert csoda Székelyföldön túl is bőven akad Erdélyben. Dél-Erdély alább bemutatandó része igazi szórványvidék, fogyatkozó, vagy már egészen el is tűnt magyarsággal. Ám hiába él ott már csak kevés honfitársunk, az épített emlékek ma is felhívják a figyelmet a korábbi magyar jelenlétre.

Marosszentimre, református templom

Gyulafehérvártól 8 kilométerre található Marosszentimre (románul: Sântimbru), ez a majd 1300 lelkes falu, amelyben ma már csak egyetlen magyar él.  A települést a legtöbben talán Jékely Zoltán egyik leghíresebb verséből ismerik:

A marosszentimrei templomban

Fejünkre por hull, régi vakolat,
így énekeljük a drága Siont;
egér futkározik a pad alatt
s odvából egy-egy vén kuvik kiront.
Tízen vagyunk: ez a gyülekezet,
a tizenegyedik maga a pap,
de énekelünk mi századok helyett,
hogy hull belé a por s a vakolat,
a hiúban a denevér riad
s egy-egy szuvas gerenda meglazul:
tizenegyedikünk az árva pap,
tizenkettedikünk maga az Úr.
Így énekelünk mi, pár megmaradt
– azt bünteti, akit szeret az Úr –,
s velünk dalolnak a padló alatt,
kiket kiirtott az idő gazul.

Itt is, akárcsak Dél-Erdély nagy részén, a XIX. században kezdett fogyatkozni a magyarság, leginkább az 1848-1849-es, Avram Iancu-féle magyarirtások következtében. 1850-ben 429 lakosából 390 volt román és 21 magyar nemzetiségű.

Marosszentimre temploma Gudor Botond gyulafehérvári református lelkészhez, a Nagyenyedi Református Egyházmegye espereséhez tartozik. Az esperes hosszú évek óta működik együtt a Teleki László Alapítvánnyal, fáradhatatlanul szervezve a dél-erdélyi szórvány magyar örökségének felújítását, megmentését. (Korábbi interjúnkat itt olvashatja el a lelkész úrral).

Marosszentimre a majdani templomút egyik kitüntetett állomása lesz: középkori temploma XIII. századi eredetű. Kiemelt művészettörténeti jelentőségét ez, továbbá falképei – például a ritkaságnak számító Szomorú Krisztus-ábrázolás – és az úrasztala adják. Az utóbbi években elkészült az új tető, nemrég az üvegablakok.

Gudor Botondtól tudjuk, ő a maga részéről nem szereti, hogy a szentimrei templomnak a nemzeti köztudatban afféle „siratófaljellege” van: a lelkész minden demográfiai adat és politikai fejlemény dacára az építkezésben hisz. És bár a helyi románság talán nem bánná a templom eltűnését – az esperes elmondása szerint korábban, amikor a tető rossz állapotú volt, hallani lehetett kárörvendő megjegyzéseket az arra sétáló helyiektől („ha, nézd, megy a tető!”) – erre, hála egyebek közt a Rómer Flóris-terv keretéből megvalósított munkálatoknak, ma már kicsi az esély.

Borosbenedek, református templom

Jóval nagyobb veszélyben van Borosbenedek (románul: Benedic), a Gyulafehérvártól 22 kilométerre fekvő, 480 lelkes falu egykori református temploma. Itt ma már – végső soron ugyancsak az 1848-as magyarirtások, illetve a még korábbi Horea-féle parasztlázadás következtében – egyetlen magyar sem él (az utolsó itt élő magyar asszony 2003-ban hunyt el), az épület romos. A Teleki László Alapítvány egyelőre védőtető elhelyezését tervezi az épület fölé.

A dombon álló istenházától csodálatos kilátás nyílik a környező tájra, a hely atmoszférája rendkívül erős, még akkor is, ha az 1940-es évekre gyülekezet nélkül maradt gótikus épület köveinek jó részét a helyiek elhordták, a templomot körülvevő várfalnak pedig már nyoma sem látszik. A templom körüli bozótban több régi sírkő látható.

Itt is Gudor Botonddal jártunk, aki elmondta: ezt a templomot leginkább azért szokta megmutatni az érdeklődőknek, hogy lássák, mivé lehet magára hagyott, gazdátlanná vált épített örökségünk. Ha rajta, és a Teleki László Alapítványon múlik, a templom valamilyen formában megmarad az utókornak – jelenleg még a munka elején vagyunk.

Tövis, református templom

A szerencsésebb települések közé tartozik ez a Gyulafehérvártól 17 kilométerre fekvő, románul Teiușnak nevezett, majd hatezres város: nagyjából százfős magyar református gyülekezete ma is aktív, templomukat is karbantartják. Az épület mellett nemrég régészeti munkák során rotundát tártak fel.

Az utcáról kis kapun át jutunk a templomkertbe, ahol a fák takarásából tűnik elénk a gyönyörű, XIII. századi istenháza.

Tövis katolikus szempontból is nevezetes helyszín, eredetileg ferences templomát Hunyadi János építtette.

Tövisről bővebben itt olvashat.