Október 30-án Budapesten mutatták be a kárpátaljai Visk református templomában a Teleki László Alapítvány lebonyolításában, a Rómer Flóris Terv támogatásával nemrég feltárt falképeket. A művészettörténeti szenzációnak számító lelet feltárásának körülményeiről Dr. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója, Dr. Földváry Gábor, a Miniszterelnökség örökségvédelemért felelős miniszteri biztosa beszélt, a falképeket részletesen bemutatta pedig Dr. Marosi Ernő művészettörténész, Lángi József restaurátor és Jékely Zsombor művészettörténész.

Marosi Ernő a XIV. században épült református templomban most feltárt falképek tágabb kontextusáról beszélt. Az öt máramarosi koronaváros közül ma Kárpátalján található Técső, Huszt és Visk, melyekben a templomépítészet is sok rokonságot mutat. Feltételezhető, hogy ugyanazok a mesterek dolgoztak a három település templomain, amelyekre jellemző az is, hogy miközben ebben az időben már javában hódított a gótika, ezek még román kori jellegzetességeket mutatnak, ezt az építészetet sok archaizmus jellemzi. A korban, hívta fel a figyelmet Marosi professzor, az ilyen vidéki építészetre kevésbé volt jellemző az építészeti tervezés, inkább a mesteremberek tudása, tapasztalata alapján épültek az istenházák. Az épület legfontosabb dísze a falfestés volt, amely olcsóbb más díszítési módoknál – például a szobroknál –, ezenkívül könnyebben is megvalósítható. Feltehető, hogy a nem csak a szentély volt festve, hanem a mennyezet is. A szentély déli falán később, a XV. században nyitott ablak vélhetően arra utal, hogy ekkor helyeztek el gótikus szárnyasoltárt a templomban (az ilyen ablakok ugyanis, mondta Marosi Ernő, afféle „reflektorként” funkcionáltak a szárnyasoltárok megvilágítására), és ezután a falfestés jelentőségét vesztette – az ablak készítésekor a déli falon lévő képeket meg is törték, egész jeleneteket téve tönkre.

Lángi József restaurátor, a feltárás vezetője mesélt a munka kezdeteiről: először 2000-ben végzett szondázást a templomban egy felmérő program során, és a 10-szer 10 centis kutatóablakok alapján már akkor látszott, hogy a vakolat alatt értékes festés található. A nagyobb léptékű szondázó kutatásra azonban sokat kellett várni, arra csak hat évvel ezelőtt nyílt lehetőség. A feltárás egy hároméves munka első fázisa, ezt követi majd a képek teljes megtisztítása, a harmadik évben pedig a restaurálás, a megfelelő kiegészítésekkel.

A restaurátor, mint mondta, nagyon hálás a sok segítségért, amit a munka során a helyiektől, a viski református gyülekezet tagjaitól kapott. Elmondta azt is, hogy a gyülekezet és a presbitérium egy részében ellenérzéseket váltott ki a falfestmények feltárása, de ő bízik abban, hogy hamarosan mindenki megbékél a helyzettel.

A templomról szólva többek közt elmondta: az épület mennyezete festett, de nem kazettás, ami meglehetős ritkaságnak számít ezen a területen. A Felső-Tisza völgyében 1717-ben vonult át az utolsó tatárjárás, ekkor Visket is felégették a tatárok, a templom ezután harminc évig fedél nélkül állt, ami a falképekben is jelentős pusztulást okozott, szinte csoda, hogy így megmaradtak.

A lelet rendkívüli művészettörténeti jelentőségű. A négy szintben a szentély északi és déli falán futó krisztológiai ciklus a kor hasonló alkotásihoz hasonlóan Jézus születését és gyerekkorát, valamint a passió jeleneteit mutatja be. Hogy a legfelső regiszterben mi volt, csak sejthető, vélhetően az angyali üdvözlet ábrázolása.

Többek közt látható viszont számos újszövetségi jelenet: a menekülés Egyiptomba, a betlehemi gyermekgyilkosság, a csütörtök esti lábmosás, az utolsó vacsora, Júdás csókja és a keresztre feszítés, a kálváriajelenet, mindkét latorral; érdekesség, hogy a latrok lelkét kicsi figura formájában jelenítették meg, a jobb lelkét kis angyal tartja, míg a bal lator lelkét ördög rángathatta, de ez csak feltételezés. Töredékesen látható a levétel a keresztről, a sírba tétel, a feltámadás.

Az ablakok mellett három női szent, valamint egy tonzúrás szerzetes festett képe is előkerült.

A képek alapján valószínűsíthető, hogy legalább két nagyobb mester dolgozott a templomon.

Jékely Zsombor művészettörténész előadásában szintén a falképeket elemezte. Elmondta, a viski lelet illeszkedik a csarodai, illetve a nemrég átadott palágykomoróci istenházához. A falfestés egyik érdekessége, hogy – ellentétben például Giotto gondosan felosztott, hasonló méretű jeleneteket ábrázoló, azonos korban született alkotásaival – nem olyan szabályos, picit rendszertelenebb. Egyes jelenetek nagyobbak, mások kisebbek.

A művészettörténész kiemelte, hogy az ilyen krisztológiai ciklusokból – így a viskiből is – hiányzik Krisztus földi működésének ábrázolása. Ami viszont látható, az rendkívül kifejező, részletes, drámai – kiemelve a betlehemi gyermekgyilkosság, a jeruzsálemi bevonulás és Krisztus elfogatásának ábrázolását.

Jékely Zsombor szerint okkal feltételezhető, hogy a környék más templomai is hasonló kincseket rejtenek.

Fotók: Mudrák Attila