Alsótők temploma a 14. században épült, egyhajós, torony nélküli, szentélye négyzet alaprajzú. Hajóját festetlen kazettás mennyezet fedi, szentélye egykor boltozott volt, ma szintén síkfödésű. Befalazott nyugati és használatban levő déli kapuját gótikus kőkeret ékesíti. A templom nyugati homlokzata előtt fa harangláb áll.

Magas, messziről feltűnő tetőzete gótikus jellegű. Nem ez a templom első tetőszerkezete, egy korábbi, talán az építés idejéből származó szerkezet maradványai a padlástérben találhatóak. Az épületet jelenleg fedő, valószínűleg 17. századi tetőt az 1960-as évekig zsindely borította. Az akkor rákerült műpala-fedés mára elöregedett, veszélyezteti a templom épségét. A padlástérben freskómaradványok kerültek elő, jelezve, hogy egykor a födém magasabban húzódott.

alsotok3

A 2016 évi kormányzati támogatás segítségével szondázó falképkutatás során kutatóablakokat nyitottak a templom belső falfelületein. A szemrevételezés alapján a közelmúltban nem történt jelentősebb vakolatcsere. A belső falfelületeket különböző korból származó, hullámos felületű történeti vakolatok borítják.

-A szentély oldalfalain az egymást takaró meszelésrétegek alatti történeti vakolat felületén egy sárgás felületű meszelt réteg található. Ennek felületén vörös szépia árnyalatú, illetve bekarcolt feliratok láthatók. Ez a vakolat feltehetően még középkori eredetű, de legkésőbb a 17. században készülhetett.

-A diadalív bélletén szintén történeti vakolatréteg található, de felületén semmilyen díszítést festett réteget nem sikerült beazonosítani. A diadalív hajó felőli oldalán, az egymást követő meszelt rétegek alatt a történeti vakolat első sárgásszürke árnyalatú meszelt rétegén festett felületek találhatóak. A mennyezet alatti 40-50 cm magas sávban sárga és fekete színekkel festett növényi ornamentika látható. Ez a díszítőfestést a diadalív teljes szélességében megtalálható, az északi oldalon töredékesebben. A diadalív déli oldalán, a növényi ornamentika alatt nyitott kutatóablakokban zöld, okkersárga, fekete szürke színű festett felületeket sikerült beazonosítani. A festett réteget hordozó vakolat átfordul a déli hajófalra is. Mivel a falkutatás csak a falak szondázására adott lehetőséget, nagyobb felületek feltárására nem került sor. Ezért a falfestmények korát és tematikáját nem sikerült meghatározni. A falfestmények becsült összterülete kb. 10-12 m2.

Dendrokronológiai vizsgálat helyszíni munka során összesen 34 elemből vettek famintát, a szentély és hajó feletti tetőszerkezetből, a hajó feletti födémgerendákból, valamint a haranglábból. A minták 27 tölgyfa-elemből (Quercus sp.) és 7 fenyőfa-elemből származnak. A minták keresztmetszetének mikroszkópos vizsgálata során megállapításra került, hogy a fenyőfaminták mindegyike lucfenyő (Picea abies). A hajó-tetőszerkezet 4 szarufájáról megállapítható, hogy azok egy évben kivágott lucfenyőkből származnak. A hajófödém két tölgyfa-gerendája 1628 körül vagy azután, illetve 1648 körül vagy azután kivágott tölgyfából való. E két minta alapján a hajófödém a 17. század közepére – második felére keltezhető, azonban a III. födémgerenda 1757 nyarán kivágott tölgyfából származik. A templom feletti tetőszerkezetekben vizsgált tölgyfa-elemek közül a legidősebb elemeknek a nyugati lekontyolás csonka kötőgerendái bizonyultak. Az egyik 1540 körül vagy azután, a másik 1552-1556 körül kivágott tölgyfából való.

A Rómer Flóris Terv 2021 – 2022 évi támogatásának köszönhetően sikerült elvégezni a falképek teljes feltárását, konzerválását és restaurálását, valamint sikerült meghatározni a falképek korát. (A töredékesen fennmaradt 15..9 évszám alapján a falképek a XVI század első negyedére datálhatók). A falképek mindegyike gótikus szárnyasoltárt imitál annak minden szerkezeti elemeivel.

A falkutatást végezte: Apsis Kft, Kiss Lóránd festő-restaurátor
A dendrokronológiai vizsgálatot végezte: Erdélyi Dendrokronológiai Laboratórium, Botár István és Tóth Boglárka