Szerző: Sarkadi Márton

Csernye középkori eredetű helység. A település a török hódoltság idején is fennmaradt, azonban az 1696-ban a közelben a törökökkel vívott ütközetet követően elnéptelenedett. A 18. század második felében román és szerb telepeseket költöztettek ide, majd a terület új földesura, Csekonics József, katolikus németeket telepített itt le. 1808-ban az ő jóvoltából jött létre a római katolikus plébánia, és épült fel a templom is, amelyet vélhetőleg a későbbiekben kisebb mértékben átalakítottak, de – a hagyománnyal ellentétben – nem építettek újjá. Az épület egyhajós, főhomlokzata előtt torony áll, szentélye téglány alaprajzú. Belső terét csehsüveg boltozatok sora fedi.

A templom legjelentősebb értéke bravúros ácsmesteri tudással megépített tetőszerkezete és fából készült, de L’ Orme-rendszerű álboltozatai, valamint a 19. század derekán készült, a szentély teljes hátsó falát betöltő romantikus főoltára.

A második világháború végén a település lakosságának többségét adó németeket meggyilkolták, elhurcolták, elűzték, a falu plébánosát megölték.

Az épület kétségbeejtően rossz állapotban van, ugyanis a második világháború óta érdemi karbantartást nem végeztek rajta. A tető sok helyen meghibásodott, beázott, súlyos szerkezeti károsodások keletkeztek. 2014-ben felmerült a templom lebontásának szándéka, amely ellen a még mindig száznál több helyi katolikus lakos és a község szerb képviselői is erőteljesen tiltakoztak. Magyar nemzetpolitikai forrásból megtörtént a tetőzet ideiglenes állagmegóvása, és elkészültek a tetőszerkezet felújításának tervei. 2016-ban elindulhat a helyreállítás, amelynek során a Rómer Flóris Terv keretében restaurátori konzerválási munkákra nyílik lehetőség.