Gerény Ungvár peremterületén található település. 1332-ben Gheren néven említik először.

Méltán híressé vált temploma több fázisban épült. A szentély eredetileg önálló, belül hattagú fülkekoszorúval bővített kör alaprajzú templom volt. Homlokzata nem tükrözi a belső elrendezést, a változó vastagságú falak a karéjok közötti különbséget kiegyenlítve, kör alaprajzúnak mutatják az épületet.  Keletkezésének ideje, csakúgy mint stiláris kapcsolatai a szakirodalomban vitát képeznek. Feltételezhető, hogy a XII. század végén, esetleg a XIII. század elején épült, elrendezése közvetlen, vagy nyugati áttételen keresztülszűrt bizánci hatást mutat.  A XV. században gótikus stílusban bővítették. A nyugat felé eső karéjt elbontották, és téglány alaprajzú hajót építettek a szentélyként tovább használt rotundához, észak felől pedig sekrestyét kapcsoltak hozzá. A XIX. század végén a rotundában rendkívül gazdag középkori, 1360 körülre keltezett, falképegyüttest tártak fel, és kiterjedt freskóciklus díszíti a diadalívet is. A hajó síkmennyezetű, gótikus kőkeretes ablakai egyenes záródásúak. A déli bejárata szemöldökgyámos keretű. Nyugati, akárcsak a nemrég feltárt, majd újra befalazott északi kapunyílásában, gótikus, csúcsíves kőkeret. A hajó nyugati huszártornya barokk építmény.

A templom épületfizikai állapotát és értékeinek érvényesülését negatívan befolyásolják az elmúlt évtizedek nem megfelelő beavatkozásai: a külső falfelületeket cementes vakolatba „öltöztették” illetve a belső falképek egy részén erőteljes kiegészítő festés történt.

2016-ban megszületett a műemléki hatóságnak a homlokzat helyreállításra vonatkozó engedélye.

A Teleki László Alapítvány megbízásából megtörtént a rotunda környezetében a régészeti feltárás, melynek során tisztázódott a körtemplomhoz tartozó eredeti külső járószint. Felszínre kerültek a templomot körülvevő 14-15. századi körítőfal, és a középkori sekrestye egykori, 1912-ben elbontott keleti zárófalának maradványai, végül egy egykori udvari épület alapfalai. Az ásatás során néhány sírt is feltártak, valamint egy 14. századi érmékből álló éremlelet együttes is előkerült.

Megtörtént a templom homlokzatán a teljes külső cementes vakolat eltávolítása, restaurátori felügyelet mellett.

A régészeti feltárással a 13-17. századi külső szintig lesüllyesztették a terepszintet és részlegesen feltárták a hevenyészett, kőből rakott körítőfal egy szakaszát. A nyár folyamán elkészült a templom környezetének kertépítészeti rendezése, a drénvezetékek elhelyezése és tizenöt méter hosszúságban megtörtént a feltárt támfal újrafalazása is. A korabeli szintre süllyesztett terület és a jelenlegi terepszint közötti áthidalására a sekrestye északkeleti sarkánál 4 fellépésből álló téglalépcső készült.

A hiteles és műszakilag is helyes állapot helyreállítása érdekében a rotunda körüli terepszintet 2017-ben lesüllyesztették az eredeti szintre, majd megtörtént a szakszerű tereprendezés, a homlokzat helyreállítása, a tető zsindelyhéjazat javítása, kezelése.

Régészeti feltárás: Ungvári Nemzeti Egyetem

Építészeti tervek: Szarvas Péter

Falképrestaurátor: Lángi József

Kivitelezési munkák: Stark István