Az Ungvártól 10 km-re fekvő település nevét először 1332-ben Batwa néven a pápai tizedjegyzék említette, ekkor már temploma is volt. Az Árpád-kori oklevelek Patwa néven említik. Temploma a XIV. században épült. Az épület tömegét a nyolcszög három oldalával záródó, keresztboltozatos szentély, a szentéllyel azonos szélességű, cseh-süveg faboltozatú hajó és szabályos négyzet alaprajzú, négyszintes, barokk toronysisakkal ellátott torony adja. A hajót, amely a nyugati, bejárat felőli oldalán faszerkezetű karzattal is rendelkezik, csúcsíves diadalív választja el a szentélytől. Egykor sík mennyezetű volt. Erről tanúskodnak a tetőtérben látható falrészek, amelyek az álboltozatok fa tartóbordái fölött is meszelve vannak. A most látható térfedést a fedélszéktől független, de L’ Orme-rendszerű fa csehsüvegboltozatok alkotják. A kripta, amelyet a hajó és a szentély alatt, feltehetően utólag, a templom déli fala mentén alakítottak ki, két, egymással összekötött sírboltból áll. A főhajó alatti, nagyobbik, csúcsíves dongaboltozat fedi, a szentély alatti sokkal kisebb kiterjedésű, szintén dongaboltozatos. A kriptában elhelyezett rézkoporsók többsége érintetlen, de vannak bolygatottak, látható emberi maradványokkal.

A templomot 1667-ben és 1762-ben felújították. Tornyát 1858-ban építették, majd 1910-ben átalakították. Az 1983-as felújítás alkalmával falait cement alapú vakolattal vonták be.

A műemléki helyreállítás előkészítése, a templom építészeti felmérése 2015-ben megtörtént.

A 2016-ra kitűzött cél megvalósult. A Rómer Flóris Terv támogatásával elkészült az épület topográfiai-geodéziai felmérése. Az előzetes szondázó falkutatás után – melyről részletes jelentés készült – a cementes vakolatok leverése megtörtént, s az ott előkerült eredmények (gótikus ablak-töredékek, résablak, egykori sekrestyeajtó, stb.) átvezetésre kerültek az építészeti felmérési tervre. Megtörtént a homlokzati cementes vakolat eltávolítása, amely után egyre valószínűbbnek látszik, hogy a templomnak két középkori periódusa volt, ezért az ungvári egyetem régészeti tanszékét az északi külső oldalon végzett ásatással bíztuk meg, amivel ezt a kérdést, illetve az egykori sekrestye kiterjedését is tisztázni lehet.

A 2017. évi támogatásból régészeti kutatásra és a templom két gótikus ablakának kőrestaurátori helyreállítására került sor. A Teleki László Alapítvány megbízásából tartószerkezeti tanulmány készült, amely a templom falai mentén kívülről, egy a terepszint alatti vasalt koszorúfal elkészítésére tett javaslatot.

2019-ben megtörtént a statikai megerősítés, falszövés. A statikai megerősítés során fény derült a tetőszerkezet súlyos problémáira, ezért annak azonnali helyreállítására volt szükség. A 2020 évi támogatásból a homlokzat helyreállítás munkálatai folytatódtak. A 2021 évi támogatásból a homlokzat helyreállítás utolsó lépéseként megtörtént a festés, behelyezésre kerültek a gótikus ablakkeretek, valamint felújításra került a templom szentélye. A 2022 évi Rómer Flóris Terv vis maior keretéből sikerült megszüntetni a templomba megjelent könnyező házigombát. Leverésre került a templom szentélyébe a vakolat, eltávolítottuk a fertőzött aljzatot, földet és klinker téglából kialakításra került a járószint.

Tervező: Sarvash Péter építész
Építőipari kivitelezés: Stark István vállalkozó
Régészeti kutatás: Ungvári Nemzeti Egyetem Régészeti Múzeuma
Kőrestaurátorok: Kovács István, Matl Péter
Tartószerkezeti tanulmány: ONKON Mérnöki iroda – Ungvár
Statikai megerősítés: Koropchak Igor